Ez nem egy megtervezett utazás volt:) Gábor versenyre ment, és az utolsó pillanatba úgy döntöttünk, hogy én is vele tartok. Egy teljes napunk volt a városra, a többi napon vívó versenyen voltunk.
Gábor egy nappal előbb elutazott. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy mi lesz...na nem a repülés miatt féltem-hisz már rutinos vagyok benne- ,hanem számos megpróbáltatáson keresztül kellett mennem:)
Most nem kell ám szörnyű dolgokra gondolni, én fújtam föl az egészet... Mire gondolok?- egyrészt nemrég érkeztem meg Szingapúrba, egyedül a városban még nem közlekedtem:), de most egyedül kellett kimennem a reptérre:) Nem akartam taxizni, így fogtam egy térképet és nagyon ügyesen kiértem a reptérre.- a bangkok-i reptéren vízumot kellett igényelni-ezt is egyedül kellett intéznem - aztán ahogy kijutottam a reptérről el kellett jutnom a hotelba, ahol Gábor már várt...
Szóval kiértem a reptérre, egy kis böröndött vittem magammal kézi poggyász gyanánt...nem tudtam lemérni hány kiló volt, mert nincs mérlegünk, így csak reménykedni tudtam, hogy nem több 7 kilónál (ugyanis Tiger Airways-el mentem, és a kézipoggyász súlyhatára 7kiló, azon felül fizetni kell, nem keveset)
A check-in pultnál nem mérték le a súlyát...örömöm nem sokáig tartott, hiszen a passport vizsgálat előtt volt egy kis helyiség, ahol a kézi poggyászok súlyát mérték...kiderült, hogy a bőröndöm súlya 11kiló...mondom hoppá:)visszaküldtek a check-in pulthoz, hogy akkor fizessek...én nem így tettem...bementem a mosdóba és magamra vettem annyi ruhát, amennyit csak tudtam. 40fokban magamon 7réteg ruhával átjutottam a vizsgálaton:))) Biztos furinak találták ahogy kinéztem:) Átmentem az útlevél ellenőrzésen is, aztán rohantam a mosdóba, megszabadulni többlet cuccaimtól.:)
A repülőút nyugis volt, nem volt semmilyen rázkódás, légörvény és egyéb finomságok:)
A reptéren ügyesen megtaláltam a helyet, ahol a vízumot kellett csináltatni, kb 15perc alatt megvolt minden. Fogtam egy taxit, és már ott is voltam a Hotelnál. Épp jelentkeztem volna be a recepciónál, amikor Gábor pont jött le a lifttel, pár kollégája is vele volt, így gyors bemutatkozás után, már a bangkoki szobánkban érzhettem magam:)
Másnap reggel busszal kimentünk együtt a versenyre...egész nap ott voltunk. Egy hatalmas bevásárlóközpot egyik termében volt megrendezve a verseny. Írtó hideg volt a légkondinak köszönhetően, így nap végén már nagyon fáztam. Élveztem a versenyt, ügyesek voltak a gyerekek.
Este vacsi az étteremben, netezés, aztán alvás, ugyanis a következő napra terveztük, hogy bemegyünk a városba. (Aznap nem vívtak Gábor tanítványai)
Bangkok vagy thai nyelven Krung Thep (magyarul: az angyalok városa) Thaiföld fővárosa, s egyben legnagyobb városa is. Lakossága több mint 8 millió fő. Jelenleg Délkelet-Ázsia legnagyobb népsűrűségű városa.
A hotel nagyon messze volt a belvárostól, így taxival mentünk be a belvárosba.
Első látványosság amit megnéztünk a Wat Traimit volt. Látványos Buddhista templom, mely a híres arany Buddhát védelmezi. A szobor a 13. századból származik, 4 méter magas, és állítólag színarany.
A templom közelében volt a China Town, így azt is szemügyre vettük.
Aztán beültünk egy taxiba, és a királyi palotához mentünk. Épp ebédidő volt(11óra), így nem tudtunk bemenni...egy kedves thai fickó odajött hozzánk és szóba elegyedtünk vele. Egy nagyon kedvező (utólag már tudjuk miért) ajánlattal állt elénk. Mégpedig, hogy a haverja elvisz bennünket, csekély kis összegért egy másik templomhoz, addig amíg ebédidő van. Kicsit furcsáltuk, hogy miért ilyen kedvező az ajánlat, de beszálltunk a tuk tukba, és kiváncsian vártuk, hogy merre megyünk....
A tuktuk három személy elhelyezésére alkalmas, motoros tricikli (lényegében motoros meghajtású riksa) :
Útközben megtudtuk, hogy miért is volt olyan kedvező az ajánlata...Az üzlet a következő volt. Elvisz bennünket egy látványossághoz, de...közben be kellett mennünk kb. 8 üzletbe (ékszer, öltöny, ajándék), aholis el kellett időznünk legalább 5 percet, ezért a srác pontokat kapott...10 pont után pedig valamennyi pénzt...persze ezt nem mondták meg az elején, mi azt hittük, hogy milyen jó fej, elvisz bennünket még vásárolni is, na neeeem, ez tiszta üzlet volt...
Hozzá kell tennem, hogy életveszélyesen közlekedett a fiatal srác, aki a tuk tuk irányítása fölött állt:) párszor elkezdtem imádkozni:) Az elején még poén volt, bár kellemetlen is...méregdrága üzletekben nézelődni, ahol iszonyat erőszakosak voltak az eladók-mindent ránk akartak sózni. A 8. üzletnél már nagyon mérgesek voltunk, csak egy napunk volt a városra, és mi üzleteket jártunk...hmm...nem akartuk már. Gábor kiosztotta a srácot és visszavitettük magunkat a királyi palotához.
Ahová rövid felöltözés (hosszú gatya, hosszú póló) után be is jutottunk.
A Grand Palace a világ egyik leglátványosabb helye. Óriási falai között egy feltűnő Buddhista templom foglal helyet, melyet egy nagyszerű Buddha kép ékesít. Ezt a képet egyetlen jáde kőből faragták, ami a leginkább tiszteletreméltó vallásos emlék az országban.
A palota szomszédságában volt a Wat Pho templom együttes, ami óriás méretű, igazgyöngyökkel kirakott talpazaton fekvő, 46 méter hosszú és 15 méter magas, arannyal bevont fekvő Buddha szobornak ad otthont:
Hatalmas templom együttest jártunk végig, lenyügőzö volt.
Az idő gyönyörű volt, nagyon meleg, felhő csak elvétve...ennek örültünk, hiszen képkészítésre kivállóan alkalmas volt az időjárás. Hozzáteszem, hogy azért ez a meleg nem városnézésre alkalmas:)
Templom nézés után elsétáltunk a piachoz, ahol iszonyat bűz volt...
A Wat Arun, azaz a Hajnalpír Temploma a Chao Phraya folyó túlpartján van. Azaz a nyugati parton, míg a belváros és szinte minden más fontos dolog a keleti parton van. A hajnal temploma, a királyi palota mellett, a másik legjellegzetesebb épülete a fővárosnak. Központja a négyzetes alapú sztúpa, amely a legmagasabb buddhista építménye Bangkoknak. 79 méter magas, porcelánnal bevont központi pagodájáról híres.
Útunk a Golden Mount-hoz vezetett, ami egy dombra épült buddhista templom. A felfelé vezető lépcső két oldalát dús trópusi növényzet borította, sok helyen vízesésekkel tarkítva. Több részen harangok és gongok lógtak, amiket az arra járók megkongattak, folyamatosan buddhista imát lehetett hallani a hangszórókból.
Végül egy másik templomot is szemügyre vettünk.
Már kezdett sötétedni...Utolsó állomásunk a Baiyoke Sky Tower volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. A torony hotelként üzemel.
Étterem a toronyban:
Bangkok naplementekor:
Kislány a nagyvárosban:)
A torony alatt még sétálgattunk, vacsiztunk, aztán visszataxiztunk a hotelba.
Másnap ismét verseny volt, én a hotelban maradtam. Ismerkedtem a hotel medencéjével:)
A hazautat külön tettük meg, Gábor egy nappal tovább maradt. Mindketten szerencsésen visszatértünk csodás kis városunkba, Szingapúrba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése